Miközben itt az éjszaka,
a szám a szóra hajlana,
de elszorítja torkom,
bicsaklik nyelvem egyre csak,
ám mégis új erőre kap,
ha egyszer én kimondom.
Kimondanám a szót, igen,
türelmesen, de részegen,
hogy álmaidba oltsam,
terítsem szét a völgyeken,
ahol szerelmünk megterem,
s mi két kobold vagyunk csak.
A szót, amelynek dallama
virágesőként hullana,
s felelne nagy hegyeknek,
akár a visszhang mondaná
minékünk nászdalunk alá
a szót, hogy én szeretlek.
Megtisztelsz, kedves Gugi!
Kedves Imre! Átéléssel megírt versedet hasonlóképpen olvastam!
Üdv: Gugi
Köszönöm, kedves Éva!
Gratulálok a szép vershez, és a nyereményhez!
Kedves Kitti és Rita!
Köszönöm a véleményetek!
Kedves Imre!
Eddig még nem olvastam olyan verset tőled, amely ne tetszett volna. Örülök, hogy ez elnyerte a zsűri tetszését is.
Szeretettel: Rita💐
Szép vers nagyon! Gratulálok a nyereményedhez!🌼
Köszönöm, kedves Ilona!
Viszi az olvasót a dallama, ritmikája…
érdeklődve olvastam…
Üdv.
Ilona