A szavak temploma

A szavak temploma

Céltáblaként, mikor homlokon
csókol a múzsa – nem tudom
a poklot járjam, nőjön fekete
gonosz szárnyam, vagy írjak
ibolyakék ártatlan mesét,
melyben holdfény szonáta
kíséri hercegét.
Szedjem csokorba talán,
a rét minden virágát,
vagy tiszta szűzies szívek,
csókra vágyó – szerelmes vágyát.
Pellengérre állíthatom
a múlt minden királyát,
az arctalan, korrupt világ,
mindent elsöprő hatalom vágyát.
Kavarhatok vihart –
esővel vagy hóval,
tajtékzó hullámok közt,
édes szirén szóval.
Hozhatok megnyugvást,
harsány nevetést, vagy szelíd
hangtalan imával segítem a feledést.
Hozhatok csodát – csillagok tüzét,
fényévnyi távolságból, bolygók üzenetét.
Hozhatok jövőt, vakhitet, reményt,
hogy soha ne veszíts ember csatát…
így tárom ki szívem nektek –
a szavak templomát.

Cobblah Ilona

“A szavak temploma” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedve Petrikné, Jencski Erzsébet… köszönöm kedves szavaidat…
    Szeretettel Ilona

  2. Nagyon szép, és nagyon őszinte hitvallás kedves Ilona!
    Igen, minden általad felsorolt módra és témára igényt tartunk mi, az olvasók, az olvasóid, mert csak a szívvel megírt versek, gondolatok hitelesek, reményt nyújtók, a többi csak ámítás, csűrés-csavarás, “a szavak templomát” csak őszinte és jószándékú költő , szívvel megírt verse tárhatja ki előttünk. Szeretettel gratulálok:
    Erzsi

  3. “hogy soha ne veszíts ember csatát…
    így tárom ki szívem nektek –
    a szavak templomát.”

    Szeretettel: Rita🌹

Szólj hozzá!