Neked adom

Neked adom

Fájt a magány. Évekig.
Nem aludtam órákig…

Aztán egyszer rám köszöntél,
s azt gondoltam, tovább mentél.
De te! Írtál, újra, s újra,
többet ért, mint egy szál rózsa.
Meghódítottad lelkemet,
így hát válaszoltam neked.
Örömödet látni véltem,
tetszett neked a fényképem.
Gondoltam – érdekes ez, nagyon -,
nem érdekel a tartalom?
De csak vártam, meg nem nyíltam,
bimbómból fesleni akartam.
Légy a napom! Ragyogjál rám!
Eső után légy szivárvány!
Neked adom mindenemet,
elsősorban a szívemet…

Tombolj öröm! Évekig!
Ne aludjak órákig!

“Neked adom” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Inkább álmodozós, köszi Rita.
    Sok lány mesélt hasonlót, aztán pár hónapja velem is megesett. Gondoltam, leírom,
    milyen furcsa események történnek a neten. Nem hiszem, hogy találkozom majd vele, de
    addig is… legalább kapok üzeneteket, az ember nincs annyira egyedül. 🙂

  2. „Eső után légy szivárvány!
    Neked adom mindenemet,
    elsősorban a szívemet…”

    Szép, szerelmes versed tetszéssel olvastam.

    Szeretettel: Rita🌹

Szólj hozzá!