Neked adom
Fájt a magány. Évekig.
Nem aludtam órákig…
Aztán egyszer rám köszöntél,
s azt gondoltam, tovább mentél.
De te! Írtál, újra, s újra,
többet ért, mint egy szál rózsa.
Meghódítottad lelkemet,
így hát válaszoltam neked.
Örömödet látni véltem,
tetszett neked a fényképem.
Gondoltam – érdekes ez, nagyon -,
nem érdekel a tartalom?
De csak vártam, meg nem nyíltam,
bimbómból fesleni akartam.
Légy a napom! Ragyogjál rám!
Eső után légy szivárvány!
Neked adom mindenemet,
elsősorban a szívemet…
Tombolj öröm! Évekig!
Ne aludjak órákig!
Ki szívből küld szeretetet,
átél boldog élményeket.
Minden jó, ha a vége jó,
Boldog vagyok, Halihó! 🙂
SF
Örültem ennek a szép versednek Pilla!
Gratulálok szép versedhez, kedves Pilla! Szeretettel: Éva
Inkább álmodozós, köszi Rita.
Sok lány mesélt hasonlót, aztán pár hónapja velem is megesett. Gondoltam, leírom,
milyen furcsa események történnek a neten. Nem hiszem, hogy találkozom majd vele, de
addig is… legalább kapok üzeneteket, az ember nincs annyira egyedül. 🙂
„Eső után légy szivárvány!
Neked adom mindenemet,
elsősorban a szívemet…”
Szép, szerelmes versed tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita🌹