Nincs már tavasz, se nyár…

Jő világvége?

Sötétszürke felhők gyülekeznek,
Hátborzongatók és ijesztőek.
Este van, – akár éjszaka lenne,
Madársereg szálldos fejvesztetten.

Nincs esernyőm, se esőkabátom,
Csak lenge szoknyám s ujjatlan pólóm.
Elbújjak vagy fussak – nem is tudom.
Nos, nyúlcipőmet gyorsan felhúzom.

Bőszen dörög az ég, vadul a szél,
Felkapja a szoknyám, ki ő, mit vél?
Ne játsszon velem, mint a levelekkel,
Fújja a felhőket messze innen el!

Óriáscseppek hullnak fejemre,
Biztos bőrig ázok, mi lesz velem?
Sodor a szél, célom vaj` elérem?
Uram, csak egészben hazaérjek!

Zuhog az eső, még nem csendesül,
Lelkem a félelmemmel szembesül.
Közel vagyok már, segíts, Teremtőm!
Végre otthon – fejem felett tető.

Jól vagyok, félelmem mégsem szűnik,
Aggódom, mi szép s jó volt, eltűnik?
Nincs tavasz, se nyár, tán jő világvége?
Isten dühe veszte emberiségnek?

Szabadka, 2021. június 10. -Jurisin Szőke Margit

“Nincs már tavasz, se nyár…” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Éva!
    Szívből köszönöm, hogy olvastad versem és a hozzáfűzött véleményed!
    Valóban nem tudhatjuk, egyszer mi lesz a vége az ilyen viharoknak…

    Szeretettel: Margit ❤️🌷

  2. Kedves Margitka! Átéreztem a félelmed, mert én sem szeretem a vihart, főként a villámlást. Valóban nem tudhatjuk ebben a megvadult időjárásban, hogy mi lesz a vége egy-egy ilyen viharnak. Szeretettel: Éva

  3. Kedves Rita!
    Szívből köszönöm a kiemelést és hogy szeretettel, megértéssel olvastad versem!
    Külön köszönöm a véleményed, amivel egyetértek!
    Szeretettel: Margit ❤️🙏🌷

  4. “Aggódom, mi szép s jó volt, eltűnik?
    Nincs tavasz, se nyár, tán jő világvége?”

    Szeretettel és megértéssel olvastam soraid. Az emberek felesleges dolgokkal foglalkoznak a valósak helyett.

    Rita🌹

Szólj hozzá!