Amikor még magzat voltam

Amikor még magzat voltam
Anyukámnak hasijában,
Nem akartam én meghalni,
Káros főzetet meginni.

Mert azt mondták akkor neki,
Petrezselymet meg kell főzni,
Attól tudok visszamenni,
És nem fogok megszületni.

De már akkor nyakas voltam,
Édesapámtól tanultam,
Hogyan nem kell szót fogadni,
A világgal jól kitolni.

De nem így járt az én bátyám,
Egy évvel korábban várván,
Neki nem volt szerencséje,
Visszatért a teremtésbe.

Tehát valahogy túléltem,
Magzatként megmenekültem,
Ezt látva az édesanyám,
Végül beletörődött ám.

Annyira, hogy magával vitt,
Amikor jött híres vendég,
Volt verseny Brassó Pojánán,
Aranyszarvas Dalfesztivál.

67-nek telén, hóban,
Én is már akkor ott voltam,
És hallgattam a sok szép dalt
Édesanyám pocijában.

Volt ott nagyon csodás férfi,
Fiatal és nagyon szexi,
Olyan szépen ő énekelt,
Irigyelték a verebek.

Julio volt, Iglesias,
Spanyol honból eljött hozzánk,
Ő nyerte meg a fesztivált,
Aranyszarvas minden díját.

Zenét azóta kedvelem,
Hallgatom is, ha tehetem,
Éjjel, nappal, másutt, itthon,
Énekelem, dúdolgatom.

Mindezt azért elmeséltem,
Legyen kerek történetem,
Mert hisz így az igazságos,
Bárki-bárki bármi mást mond!

Dávid László,
Marosszentgyörgy,
2017. március 31.

“Amikor még magzat voltam” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Hálásan köszönöm, kedves Rita.

    Amikor a fenti versemet írtam, még friss volt a hír. De azóta már túl vagyok rajta.

    Versben köszöntem meg édesanyámnak az életemet, elmondva neki, hogy szeretem és megbocsátottam neki.

    A fenti versem az első egy sorozatból, ezért közöltem itt mindenáron.

    Tisztelettel és szeretettel,
    Laci 😇🌺

  2. Szomorú, ha valakit nem akarnak. Viszont túl kell lépni rajta és bizonyítani, hogy érdemes volt megszületni.

    Szeretettel: Rita💐

Szólj hozzá!