Esti neszek

Lombok súrolják az eget,
a csend törékeny ágra ült,
az est ében hattyú, loccsan
ahogy vízre száll, s elterül.

Lengén rázza haját a nád,
levele felszínt hasogat,
s reszkető hullámok hátán
sodorja a csillagokat.

A könnyű pára fellebeg,
sóhajt a fűz, túlpartra vágy’,
felriad fészkén az álom,
szívem keres, de nem talál.

“Esti neszek” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. A nyugalmat csodálatos sorokkal festetted meg, kedves Éva!

  2. Nagyon tetszett a versed Kedves Éva.

  3. “felriad fészkén az álom,
    szívem keres, de nem talál.”

    Meseszép, idilli gondolatok, melyből a felébredés józanít.

    Tetszéssel olvastam léleksimogató verssoraid.

    Szeretettel: Rita

    🌹

Szólj hozzá!