Hajnali kóborlás

Pitymallatként fürdőző teóriafoszlány hada,
fák ágai közt táncoló szellő mámoros dala.
Pillekönnyű érzés megannyi csábító ereje,
lágy mosolyban tündöklő elégedettség mezeje.

Tipegő idő, a pillanat varázslatos bókja,
ölelkező álmok és vágyak szenvedélyes csókja.
Pirkadat harmatcseppjében lassan ébredő elme,
megbújva pihen, akár kasmír motívumba rejtve.

Hajzuhatag fonatában itt-ott megcsillanó fény
megannyi aprócska játéka tán kicsikét bohém.
Ködfátyol simítja a tó szelíden ringó vizét,
végigkíséri az álmok és ébredések frigyét.

2021. május 14.

“Hajnali kóborlás” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Rita, Lívia és Kitti!
    Öröm, hogy olvastátok gondolataimat, köszönöm szépen.😍
    Szeretettel: Ili

  2. Többször is elolvastam, hihetetlenül csodálatos! 💖

  3. “Ködfátyol simítja a tó szelíden ringó vizét,
    végigkíséri az álmok és ébredések frigyét.”

    Idilli, harmónikus, szép gondolatok.

    Tetszéssel és szeretettel: Rita🌹

Szólj hozzá!