Pitymallatként fürdőző teóriafoszlány hada,
fák ágai közt táncoló szellő mámoros dala.
Pillekönnyű érzés megannyi csábító ereje,
lágy mosolyban tündöklő elégedettség mezeje.
Tipegő idő, a pillanat varázslatos bókja,
ölelkező álmok és vágyak szenvedélyes csókja.
Pirkadat harmatcseppjében lassan ébredő elme,
megbújva pihen, akár kasmír motívumba rejtve.
Hajzuhatag fonatában itt-ott megcsillanó fény
megannyi aprócska játéka tán kicsikét bohém.
Ködfátyol simítja a tó szelíden ringó vizét,
végigkíséri az álmok és ébredések frigyét.
2021. május 14.
Kedves Rita, Lívia és Kitti!
Öröm, hogy olvastátok gondolataimat, köszönöm szépen.😍
Szeretettel: Ili
Szép vers.
Többször is elolvastam, hihetetlenül csodálatos! 💖
“Ködfátyol simítja a tó szelíden ringó vizét,
végigkíséri az álmok és ébredések frigyét.”
Idilli, harmónikus, szép gondolatok.
Tetszéssel és szeretettel: Rita🌹