A mű

Keménykalap, krumpliorr és nyúlcipő.
Naposcsibe, kert alatt a fű se nő.
Tengeri a kocsiszínben télire.
Távkapcsoló gyerekkézben bölcsiben.

Atombomba, génsebészet, mikrocsip.
Csinált sztárok, Barbi-nő és szteroid.
Hódító virágcsokor, háttér halk zongora.
Bódító erőszak, dühzene dübörgő zaja.

Mérgezés, elhullott állatok temetője.
Fém-kakas szemétdombok büszke őre.
Csatos bambi, tejesüveg, édes süvegcukor.
Fél-áron fél-készet, művirág és műmosoly.

Olcsó-natúr, drága-bio, igaz-hamis zűrzavar.
Lelked üres, fogad fehér, műhajad mindig zavar.
Műszempilla, műköröm, műtestekkel műöröm.
Sehova-visz művilágban álmodunk a műjövőn.

Keménykalap, krumpliorr és nyúlcipő.
Naposcsibék a kert alatt, hol fű se nő.
Tengeri a kocsiszínben, hol nincs kocsi.
Távkapcsoló mindenkinél, KAPCSOLD KI!

“A mű” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Leginkább az egyedisége ejtett rabul,
    klassz! 🌸
    Miért a cím?

  2. Kedves Ildikó!
    Ugyan azt emeltem volna ki, mint Rita. Aztán rátaláltam a teljes versszakra.
    „Atombomba, génsebészet, mikrocsip.
    Csinált sztárok, Barbi-nő és szteroid.
    Hódító virágcsokor, háttér halk zongora.
    Bódító erőszak, dühzene dübörgő zaja.”

    A tartalom nagyon jó!

  3. „Műszempilla, műköröm, műtestekkel műöröm.
    Sehova-visz művilágban álmodunk a műjövőn.”

    Szeretettel: Rita🌹

Szólj hozzá!