Beléd szorult a szó – a száraz falat –
nyelvedet karcoló sovány eledel,
rágni szeretnéd, de torkodon akad,
és ne hidd, hogy nyelni, tűrni mégis kell,
mert kirakatmosoly itt a nagy semmi,
a steril élet egy magányos zárka,
illúzió már csak embernek lenni,
tested a valóság börtönruhája.
Ha lángol a rét, hát majd tüze éget,
de messze még onnan a gyenge faág,
magadnak hazudni megtanít téged
a magzatpóz magányba zárult világ.
Zöldellt a mező, de most már nincs semmi,
csak félelem téglákból épült falak,
csilingel zsebed – a béred most ennyi,
és ellopott életed másé marad.
Kedves Gugi!
Köszönöm a kritikát! A legtöbb versem potlzitív, életigenlő, amilyen én magam is vagyok. Meglátni a világ apró dolgaiban a szépet. Ez nagyon fontos. Ellenben amerre jelenleg a világ tart, az nem jó irány, mert ugye mennyivel szebb lenne az élet, ha a vezetők önös céljaik elérése helyett az embereket a beléjük ültetett félelmek talaján nem uszításra használnák. És igen, nagyon sok múlik az egyes emberen, azokon, akik látják a lényeget, és nem torz képzetekből táplálkoznak. Falakat pedig nem építeni, hanem lebontani kellene, hogy meg tudjuk fogni egymás kezét…
Kedves Anett! Magzatpózba zárult melankóliád dominál versedben, bár sok igazságra világítasz rá, mégis túlzottnak érzem a pesszimizmusod:
embernek maradni mindig érdemes, zöldellni fog még a mező és a falakat hitből kell építeni.
Írj még, mert jó.
Szeretettel: Gugi
Gratulálok Kedves Anett a megérdemelt nyereményhez! Remek a versed.
Nagyon szépen köszönöm a zsűrinek a díjat! Most olvastam csak az örömhírt! Köszönöm a gratulációt minden kedves hozzàszólónak is! Szeretettel ölellek benneteket!
Anett
Gratulálok.
Remek vers.
Üdv
Mónika
Gratulálok a nyereményhez!
Szeretettel gratulálok a nyereményhez.
Rita🌸
Köszönöm szépen, kedves Katalin! 🥰🌷❤️
Ölellek: Anett
Kedves Anett,
köszönöm az élményt,
engem elvarázsolt a kimunkált szerkezet,
és a tartalom illeszkedése.
🌷
Kedves Anett!
Nagyon szép, mély gondolatokat megfogalmazó vers. Sajnos a csüggetegségen nem kerekedik felül a bizakodás. Reményvesztettséget sugall és valami
tehetetlenséget, végzetszerűséget, úgy is mondhatnám, predesztinációt, pedig nem kellene így lennie.
Szeretettel:
Zsuzsa
Kedves Rita!
Köszönöm a hozzászólást, pontosan így gondolom én is, bár ezt épp ez a versem nem tükrözi, nem véletlenül írtam egyes szám harmadik személyben. Sajnos, ez az általános. Kevés a pozitív ember, és hamis, “képzelt értékek” mentén mozog az életük. Ezt mindannyian érezzük szerintem, de ha a világ mostanra egyre nehezebben is élhető, meg kell látnunk azt a kevéske szépet, amit lehet. Mert minden rajtunk múlik. Ahogy egy gazos réten is meglátja az ember a nyíló virágot.
És igen, a remény hal meg utoljára…
Nélküle nem is lehet élni. 🌷
Szeretettel: Anett
Szomorú, lehangoló sorok, melyek a reménytelenséget erősítik, pedig hinni kell mindig, hiszen a remény hal meg utoljára.
Szeretettel: Rita🌹