Kincsem

Amikor megszülettél,
a föld az éggel egybekelt,
a nap a holddal táncra kelt,
karom gyengéden átölelt,
ajkam arcodra csókot lehelt.

Amikor pici voltál, folyton hozzám bújtál.
Mindig az én nyomomban jártál.
Biztonságot adtam neked,
s ha épp nem voltam veled,
szomorú lett tekinteted.

A legszebb ajándék vagy nekem,
melyet az életben kaphatok.
Mily boldoggá tesz engem,
hogy az anyukád: ÉN vagyok.

Mert nincs annál csodálatosabb érzés,
mikor két szerető kéz nyakadat körbefonja,
fejét válladra hajtja és halkan a füledbe súgja:
Nagyon szeretlek anya!

Mennyi csodás élmény, mely összeköt minket,
ami örökre megmarad mindkettőnknek.
Az életem része lettél, az évek alatt szép lassan
gyönyörű nagylánnyá cseperedtél.

Ne félj kincsem, míg tart ittlétem
mindvégig melletted leszek.
És ha egyszer majd végleg elmegyek,
az égen a legfényesebb csillag neked én leszek,
mely beragyogja földi életed.

Nagy Noémi
2021.08.14.

“Kincsem” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Kitti!

    Köszönöm látogatásod.
    Igen tényleg csak átmenetileg lehetnek mieink a gyermekeink, ennek ellenére kapcsolatunk velük egy életre szól. 🙂
    Anyának lenni a legcsodálatosabb ajándék amit az élettől kaphatunk.

    Szeretettel: Noémi💐

  2. Nagyjából ugyan ezt érzem ahányszor a lányomra nézek és a vers gondolatiságával teljesen képes vagyok azonosulni. Mivel csak átmenetileg lehetnek a mieink a gyermekeink, hát nagyra értékelem ezt a sorod is.
    “Mily boldoggá tesz engem,
    hogy az anyukád: ÉN vagyok.”

  3. Kedves Zsuzsa!

    Köszönöm, hogy ellátogattál hozzám és elolvastad versemet! 🙂

    Üdvözlettel: Noémi🌻

Szólj hozzá!