Megint itt van

Megint itt van.
– Ugyanolyan
szemtelenül elázott,
széllel bélelt,
gesztenyével dobáló –
És én mégis
szeretem, ahogy
bátortalan
sanzont dúdol
vén teáskannám,
miközben köröznek
a giccsesen hulló
faleveleken diót
roppantó Tél
magzat dobbanására
gyűlő viharfellegek.

“Megint itt van” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Rövid vers, mégis olyan sokat mond. Gratulálok szép gondolataidhoz! Éva

Szólj hozzá!