Nekem a minden

Nem jelent semmit a kék ég,
lopott mosolya a napnak,
nélküled a hold sem fényes,
az este is csak egy napszak,

virágok színét nem látom,
fekete-fehér itt minden,
csend sikít hófehér vásznon,
elfogyott, festékem sincsen.

Csillagfény pihen ölünkben,
lágy szellő kibontott ingem,
a számra te csókolsz hajnalt,
sóvárgó lángokat itt lenn.

Nevetek nyári esőben,
és ősszel is szürke fagyban,
veled a mindenség kék ég,
s bennünk örök tavasz van,

mert minden olyannak látszik,
amilyen lelkünk zenéje,
ősszel sem siratunk semmit,
épp csak a nyárnak lesz vége.