Madárnóta

Estéllik odakint,
lámpafény világol,
alkonyat sugarán
elköszön a mától.

Búsan szól a nóta,
madár azt dalolja,
ősz vitte el párját
az utolsó útra.

Szél-tépte énekét
ablak szegletéből
ősz hajú anyóka
hallgatja megértőn.

Röppen a madárka,
nyílik a kis ablak,
kéz-meleg ráncokra
szárnyait simítja.

Trilláz a madárka
tavaszi álmáról,
danol az anyóka
fényes, új világról.

Sötétlik odakinn,
lámpafény kialszik,
szárnyaszegett világ:
Tudsz-e még szárnyalni?

“Madárnóta” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. “szárnyaszegett világ:
    Tudsz-e még szárnyalni?”

    Jó kérdés, de talán rajtunk is múlik.

    Szeretettel: Rita🌸

Szólj hozzá!