Üzenet

/József Attila emlékére/

Tanítónak szánt engem a sors,
átadjam mindazt, mi gondolat,
„fura ura” szavától szegény sor
lett életem, örök ítélet-otthona.

„Horger Anatal”-ok végigkísérnek,
bősz büszkeséggel taposnak reánk,
észrevétlen, porrá tört életek kísérik
megállíthatatlan lépteik nyomát.

Tollat kardként így forgatva,
szavakat kaszabol a bú,
nem véres, csupán éhes kín e
költői, szótlan szó-háború.

Egyként üzennek a sorstalan sorok,
nyomort viselni tanítanak,
sötét magányba fénylő csillagok
mindenkit, ó, beragyogjanak.

Írjátok ti is lelketek dalát,
célját éri így a szunnyadó gondolat,
boldog nyomorúságok égi hangját
hallani szerte-földön, fénylő nap alatt.