Dezső Ilona Anna: Cím nélkül 65

lusta rituáléval köszön el a hold,
nehezen tápászkodik felhők árnyékából;
emberek, találkozások, ábrándok,
ostoba egybeesések, kéretlen álmok.
szobám falán festett képek,
születésemtől fennálló szenvedélyek,
sosem látott arcok, idegen tájak,
de sokszor vágytam látni a világot!

inkább szeretőm lenne, fiktív,
boldog, könnyed extázis nélküli!
keresek valamit, keresek valakit,
siker, csalódás, máglya vagy hit…
esti szerenádból marad a csend —
szeretsz? szeretlek — ígéred szüntelen.
távoli égbolton harang zúg a szélben,
égve kéjben, levegőt kapkodva éjben.

sokadik éve cseng a sötét égbolt,
távoli a kezdet, olyan nagyon rég volt!
mint vasajtó résén feltűnik világom,
életre kaptak, majd kialudtak lángok.
gyertyakanócnyi múlt hamvasztja magát,
gyermek vigyázza lassan halódó anyját.
a fantázia nő, majd egyre apad,
testi színpadán a lélek szakad.

Szólj hozzá!