Vigyázzban állok,
mint itt a parton
a szálegyenes jegenyék,
lecövekelve, moccanatlan.
Körben a szántóföld
széles mosolya terül
a vas hasgatta barázdákra.
Nem fájnak neki, de örökre
bevésődtek, mint tetovált
bőrön a rovátkák.
Valamikor én is eggyé leszek
ezzel a könnyű derűvel,
és lentről kapaszkodom
a szerteszét kószáló gyökerekbe.
Tudója leszek a titoknak,
amit elárulni tiltva vagyon.
“Vigyázzban” bejegyzéshez 2 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Kedves Rita!
Bizony, mindenkire ugyanaz a sors vár. De nem mindegy, hogyan éljük az életünket.
Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kati🌺
„Tudója leszek a titoknak,
amit elárulni tiltva vagyon.”
Kedves Kati, így van, odajutunk mindannyian. Remek soraid értéssel és tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita🌸