Látod, kedves

Látod, kedves, napsárga hajnalt
követve rózsaszín alkonyon
hogy duzzad patakból folyóvá ereimben a szívdobbanás;

a holdsugár vállamon pihen,
és szemedből lobbanó fénnyel
hűvös éjszakán forró csókot
pirít arcomra a szerelem.

Látod, kedves, surran az idő,
és évekké nőnek a percek,
belesimulnak tenyerünkbe
áldottan a szelíd holnapok.

“Látod, kedves” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. “belesimulnak tenyerünkbe
    áldottan a szelíd holnapok”
    Nagyon szép sorok!
    Szeretettel: Marika

  2. Szép, finom lírájú versedhez szeretettel gratulálok. Zsuzsa

Szólj hozzá!