Ajtót nyit…

Ajtót nyit…

„Szentséges hát találkozásunk”

Szobor arcodról nem csöppen vér,
s nem száll fel sóhaj,
templommagányod örök csendje
ma térdre rogyaszt,
elnémul csend, s szívajtó zárul.
Vártál, vártalak,
szentséges hát találkozásunk,
nincsenek szavak,
bennem vagy, és benned a világ
teremtő sóhaj.
Ajtót nyit akaratom, néma imám
véred a borban.
Szobor fájdalmad lelkemhez ér,
kinyílt barkaág
bűneimmel hal, s hoz el reményt
a feltámadás.

“Ajtót nyit…” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. „bűneimmel hal, s hoz el reményt
    a feltámadás.”

    Bizonyságtevő, szép sorok.

    Szeretettel: Rita🌸

    A nyereményhez gratulálok!

  2. Szép vers, tetszett. Szeretettel:
    Zsuzsa

Szólj hozzá!