Mint a letört grafithegy,
úgy heverek szótlanul.
Nem búcsuztam el,
nem igazán volt mikor.
Egyszer csak letörtek,
belőlem már nem lesz szó.
Az otthonom áthegyezik,
engem kukába löknek,
minden bennem maradt sorral
kéz a kézben múlni el.
Dörzsöljetek inkább a papírra!
Firka leszek, gondolat folt.
Ott fedje egymást minden indulat,
jelként, hogy e darab is egykor
a ceruza része volt, letört…
Ahogy törni fog még több is,
majd újra hegyezik, törjön tovább.
Dörzsöljétek őket a papírra!
Jelként, hogy léteztek, alkottak,
éltek, a költészet részei voltak.
Kedves Attila!
Gratulálok a nyereményhez.
Szeretettel: Rita🌸