Lépteim lágy neszét hallgatják
az út menti karcsú füvek,
lilán ring a bogáncs szirmán
egy lepkeszárnyú pillanat,
pitypangpehely száll az égig,
puha kerengése néma pilletánc.
Ólmos súllyal terpeszkedik
előttem néhány sziklatömb,
s ahogy a fénynyaláb ugrik át
felettük, úgy szökkenek én is,
aranypára hullong hajamba,
és tincsenként fonja az ősz
szoros varkocsba időm.
A csupaszodó ághegyeken
fel-felzeng a madárdal még,
némely langyos, mint a szél,
míg másik csorba, akár a bögrék
otthon a kamrapolc tetején,
csak egy trilla van – a tengelicé -,
mely mindig a szívemhez ér.
Vérpiros, rozsdamarta, lensárga
lombok ringatóznak köröttem,
lépteimet nem hallja senki sem,
csak a rét van, a fák, egy lepke tán
és én magam – az egyedül -,
meg a sétám az életen,
s ott van a csend, a fény, a kő,
az út, a hit – az én hitem -,
és ott az Isten, kint és bent,
mindenhol, mindenben,
Hálásan köszönöm megtisztelő szavaidat, figyelmedet kedves Ginko!
Szeretettel: Éva
Kedves Éva,
Nagyon szép ez az őszi, elmélkedős séta, amit leírtál és gratulálok a pályázathoz.
Szeretettel: Ginko❄️
Szeretettel köszönöm a gratulációt, drága Rita!
Öleléssel: Éva
Kedves Éva!
Szeretettel gratulálok a nyereményhez.
Rita🌸
Hálás szívvel köszönöm a kedves sorokat drága Rita!
Szeretettel: Éva
“s ott van a csend, a fény, a kő,
az út, a hit – az én hitem -,
és ott az Isten, kint és bent,
mindenhol, mindenben,”
Szerethető, bensőséges, szép soraid tetszéssel olvastam, mint mindig.
Szeretettel: Rita🌸