Idegenek

Büszkeségből hátat fordítottunk egymásnak
Miközben lelkeink egymásért
kiáltanak
Egyszer a mi gyufánk is úgy ontotta
fényét
Mint szeretetünk támogatta a másik
személyét
De túl sokáig égett tenyeremen nyomot
hagyva
El kellett hát fújjam a füstnek széles utat
szabva
Végül szép lassan homály fedett minden
érzést el
Újra idegenek lettünk közös
emlékekkel
Elbúcsúzni, mint meghalni társunk
vigaszán
De ami őszinte volt egykor sosem múlik el
igazán
Úgy zártuk le ahogy kezdtük, mint két
idegen
Nem láttalak bár mindketten tudtuk milyen
ridegen
Csodás véletlen volt, útjaink egymásba
bonyolódtak
Az emlékek rendezetlenül elménkben
sorakoztak
Azt mondtuk egymásnak még utoljára
viszlát
Bár mindketten tudtuk, már sosem látjuk
egymást
És Ő elment, vele ment lelkem egy
darabkája
A szerelmünkkel engedtem a múltat
szabadjára
Talán egyszer újra látlak karjaimban
idegen
Talán a szíved újra dobog majd olyan
hevesen

“Idegenek” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!