Hajnali dobszó

Hűvös az éjszaka, bújj ide hozzám,
megmelegítlek a paplan alatt,
csillagodat tenyeredbe lehoznám,
még mielőtt ragyogása apad.

Vágyaidat remegőn teleszórnám
Hold sugarával, amíg lep az éj,
tűzbe borulva e mámoros órán,
addig ölellek, amíg jön a kéj.

És ha a reggel az ablakon átlát,
nézi időtlen, amint zakatol
szívem a hajnali Nap sugaránál,
fellegeken dobol épp valahol.

“Hajnali dobszó” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!