Vészfék

Fényed illúziója már régen elillant,
A visszapillantó tükörben még egy régi emlék bevillan
Beléptél az életembe,engem utolért a révület
Tudtam, nincs már olyan, hogy élet nélküled
De telt az idő, túl sok lett az önzés
Tudhattam volna, nem leszel jó döntés
Az ajtó még nyitva,hol egykor beléptél
S most lábnyomod kiáltja,örökre leléptél
Egy lépés előre, majd kettő hirtelen hátra
Nem foghatjuk hibáinkat mindig másra
Csaták a múltban, a háború még várhat
Nem döntheti le a romokból összerakott várat
Azt súgják a falak ez nem lehet a vég
Hisz nélküled szürke lett a csillagos ég
Éjjelente megfogadom, holnap reggel más lesz
De felkel a nap, és szívem újból átver
Te vagy az, ki legjobban árthat
Csábító nem emlékezni, ha az emlékek csak fájnak
Nem győzhetnek megint az emlékek
Nem voltunk,egymás életében csak vendégek
Én még hiszek a csodákban, ahogy benned is
Futnék távol tőled, de valami még nem engedi
Kalitkába zártál, s most nincs meg a kulcsa
Csak rácsokat látok mik körbe vesznek újra
Menekülnék innen, de nálad behúzva a vészfék
Hogy mindig meg tartasz, ehhez kell az érzék
Ölelésed még fogva tart, mint rabot a lánca
Nincs menekvés, nincsen többé álca
Sötét utcába bolyongok egyedül,
Szemem zápor könnyben elmerül
Nem lát tisztán, talán már nem is akar
Azt hogy külsőd valójában mit is takar
Miért nincs bennem több érzés?
Mi van,ha csak Te ütöd meg a mércét?
Hittem benne hogy te vagy a most és mindörökké
S így váltak körülöttem a dolgok ördögi körökké
Mikor mondhatom végre hogy szívem szabad
S mikor nem lesz már bennem irántad harag?
Gondolataim rajtad járnak, semmi máson
De rájöttem ezzel csak a saját sírom ásom
Emlékeink hamuját szép lassan kizárom
De mond, mihez kezdjek ha rám tör a hiányod?
Nekünk nincs már tovább, erről ennyit
Kettőnknek nem tartogat ez a világ semmit
Nincs szükség több titokra, ne fuss el előlem
A gyógyulás lesz az, mit nem vehetsz el tőlem
Szemem csukva de szívem még lát
Leplet borít mindenre, mi odabent fáj
Tudod, minden tettünk saját magunk átka
Feledhetetlen pillanatok suhannak át tegnapból a mába
Ülök a hintán, de már nem vagy itt velem
Hová is tűnt a megoldunk mindent, csak fogd a kezem?
Bámulom a pohár alját, úgy érzem majd jobb lesz
Az utolsó korty után talán már nem rémlik a neved
Úgy érzem, nem vagy Te átlagos
Bár én miattad már vagy századjára másnapos
Te vagy a méreg egyben az ellenszer is
Nélküled a kislány csendben nővé cseperedik
Nincsenek kérdések, el úsznak a válaszok
Nem titok, kikészít engem ez az állapot
A híd mi egykor összekötött csendben ácsorog
Nem lelem a békém, s csak magamat vádolom
Minden mit benned láttam színtiszta érték
Sajnálom, de hozzád sem járt az elején térkép
Hangod visszhangja súgja, el kell engedj
Be kell látnom, a mi sztorinknak nincsen happy endje
Kezemben a telefon, de rájövök számod már törölve
Elkap egy érzés, mely fogva tart örökre
Lépj egyet előre, vagy hátra, szívem kitárva
Fogalmam sem volt, hogy ennek ekkora az ára
Ami könnyen jön, az könnyen megy, tartja a mondás
A mi problémánkra nincsen már megoldás
Hullócsillag leszáll az égen, szép volt míg tartott
S most köztünk a dolgok hajótöröttként érnek partot
Nincsen ki megmentsen minket, mi magunk vagyunk a válasz
Végig tudnom kellett volna, te voltál ki áltat
Szemedbe nézek, csak hazugságot látok
Ez lett az én soha meg nem törhető átkom
Eltűntél, de úgy érzem legjobb ha így marad
Fáj még, de be kell látni most véget ért a színdarab
Mind tudjuk, ha van kezdet van vég is
Erre sajnos csak most jöttem rá énis
Elfutnék, de súly van a vállamon, nem működik a vészfék
Minden rólad szóló gondolatom átok egyben érték
Nem jó ha itt vagy, de az sem ha távol
Feledni próbálnék, de valami még gátol
Hiányod hiába fáj, ez régen nem hibátlan
Túl sok a gond ebben a gondtalannak hitt világban
Egy kívánságom lenne, tudom nem kérhetem
Búcsúzóul annyit mondok:Viszlát egy másik életben!

“Vészfék” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Köszönöm szépen! Örülök hogy tetszett Önnek!😊

  2. “Ami könnyen jön, az könnyen megy, tartja a mondás
    A mi problémánkra nincsen már megoldás”

    Nagyon tetszett a versed. Bizony ilyen a szerelem, borzalmasan fáj, mikor a másik elhagy bennünket. Számtalan emlék jön elő, szép és rossz egyaránt. Tudjuk, hogy jobb, ha vége, mégis reméljük, hogy ez nem következik be. A szerelem tele van ellentmondásokkal, amit nagyon jól kifejeztek a soraid.

    Szeretettel: Rita🌸

Szólj hozzá!