De én alszom, nagytata!

Ebéd után lefektettek,
Pocakomat pihentessem,
Finom volt a leves, zöldség,
Sült husika, krumplipüré.

Kiságyamba beletettek,
Kék pokrócba betekertek,
Ne fázzam a hűs szobában,
Legyen pihentető álmom.

Próbáltam is elaludni,
Eszembe jutott valami,
És olyan izgatott lettem,
Forgolódtam, nem pihentem.

Pokrócomat én lerúgtam,
Mert elaludni nem tudtam,
Azon nyomban föl is álltam,
A rácsos kis ágyikómban.

A korlátba fogózkodtam,
Egyfolytában sétálgattam,
Jobbra-balra, ide-oda,
Mászkáltam, föl-alá jártam.

Nem emlékszem, sírtam volna,
Vagy valamit mondtam volna,
Egyszer nagytatám belépett,
Megijedtem tőle szépen.

Bizonyára nem akarta,
Ijedtséget úgy rám hozza,
Beszélt nekem, mondogatott,
Babusgatott, simogatott.

Fogott, újra lefektetett,
Pokróckámba beletekert,
De én hogy aludtam volna,
Agyam valami izgatta.

A szememet be se hunytam,
Megint rögtön lábon voltam,
Lépegettem ide-oda,
Mintha verklis lettem volna.

Nagytatám még ki se lépett,
Az ajtóból visszanézett,
Odajött és lefektetett,
Pokrócom rám terítette.

„Lacika, aludj el szépen,
Szundizz egyet, pihenj végre,
Majd elmegyünk mi sétálni,
Zöld erdőbe egyet járni.”

Így már kissé megnyugodtam,
És a szememet behunytam,
Megpróbáltam elaludni,
Angyalokkal beszélgetni.

Nagytatám most végleg elment,
Az ajtóból még megnézett,
De nem csukta be kilincsbe,
Nyitva hagyta azt résnyire.

Csupán ennyi kellett nekem,
Máris nyitva volt a szemem,
A hátamon végignyúlva,
Kék pokróccal betakarva.

Nem emlékszem, mit csináltam,
Biztos sokat gondolkoztam,
Mert aludni én nem tudtam,
De hát még álmos sem voltam!

Később nagytatám belépett,
Az ajtóból jól megnézett,
Amikor jött, meghallottam,
Szemem összeszorítottam.

Nem szólt semmit, csak hümmögött,
Pedig egy légy sem zümmögött,
Úgy szorítottam a szemem,
Ki ne nyíljon, míg el nem ment.

Így folyt ez egész délután,
Szép kis eset, ezt mondanám,
És mire fölkeltem volna,
A játékba elfáradtam,
Kiságyamban elaludtam!

Dávid László,
Marosszentgyörgy,
2017. május 3.

“De én alszom, nagytata!” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. “És mire fölkeltem volna,
    A játékba elfáradtam,
    Kiságyamban elaludtam!”

    Szeretettel: Rita🌸

Szólj hozzá!