Búcsúzom

Horváth M. Zsuzsanna
Búcsúzom

Fehér virágkoszorú
hullt levélre, ágra.
Barátom hamvait
szél hintette az Alpesi tájra.
Különös búcsú volt,
a kilátó alatt, fájó
könnycsepp, emlék,
nekem csak ez maradt.
A múltat feledni nem tudom,
felidézem arcod a mosolyod.
Búcsú nélkül mentél el,
hiányod most is fáj nagyon.
Szirt alatt, forrás mellett,
béke honolt és nyugalom.
Fehér rózsaszirom fedte,
a hideg, márvány kőlapot.
Gyöngyszem könnyem
záporként hullt alá,
csillámporként szeretetet,
emlékeket szórt reá.
Köd szitált, sírtak a fák,
füzérként leomló borostyánlevelek
védőpajzsként, gyökereken kúszva
óvják a nyughelyed kedves barát.

“Búcsúzom” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Gyászodban együtt éreztem veled. Szép vers.

  2. “füzérként leomló borostyánlevelek
    védőpajzsként, gyökereken kúszva
    óvják a nyughelyed kedves barát.”

    Meghatóan szép sorok.

    Szeretettel: Rita🌸

Szólj hozzá!