Hull az elsárgult falevél
nem rég még zöld volt,
talán vörös lesz mire földet ér
szára már egészen holt.
Alá hullik törzsének avarába
már a többi levél gyűlik,
a szél tova fújja egészen a Dunába
oly sietve elszakad és lehullik.
De ki tudja, merre röppen tova
elkeveredik a tömegben
talán haza menne, ha volna hova,
még láttam a közelben.
Ahogyan egyre- egyre távolodik
gyorsan beleolvad a tájba,
mint egy szél sebesen úszó ladik
emléke elmerül a homályba.
„mint egy szél sebesen úszó ladik
emléke elmerül a homályba.”
Szeretettel: Rita🌸