Földhang

Mondd, meghallgatnád gyönge hangjaim,
Mik szavaimból hullnak föld alá…?
S ha a föld majd suttogón beszél,
Figyelsz rá úgy, hogy meghalld szavát?

Elrejtve, csendben üzennek neked
A lombokról lehullt falevelek.
A sóhajunk az égig felszáll,
Hiányoddal, hogy megyünk tovább?

Ha elhalkul a háborgó lelkünk,
Majd felharsannak egyszerre a fák,
És tornádóként feltámad a szél
És azt kívánom, bárcsak maradnál.

“Földhang” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!