Nyolcvan év

Nyolcan év? Hogy elszaladt!
ám szívünkben itt maradt
a sok emlék, a szép évek,
lelkünkben tovább zenélnek.

Dallamuk vidáman szárnyaló,
időnként szomorkás, halkuló,
ám a legszebb dallam maga
a mindig szerető Nagymama.

Ki megnyugtat, ha bánat ér,
ki fáradtságot nem kímél,
ki biztonságot, támaszt nyújt,
ki értünk oly sokat izgult.

Bár az évek tova szálltak,
unokák is párt találtak,
a kapcsolat nem fakult,
éppen csak átalakult.

Nem kell őket ölbe venni,
csak ölelni, szorosan.
Nem kell már utánuk futni,
csak eléjük, boldogan.

Nyolcvan év úgy elszaladt,
szívünkben mégis itt maradt,
sok-sok emlékkel áldva meg
a további szép éveket.