Mikor triciklizni* kezdtem

Mikor triciklizni kezdtem,
Az volt még egy nagy élményem,
Lábon járni alig tudtam,
Inkább négykézláb mászkáltam.

Triciklimért** odavoltam,
Pihengettem, pedáloztam,
Üldögéltem, csodálkoztam,
Meguntam, tovább hajtottam.

A környéket megismertem,
Senki nem fogta a kezem,
Mondogattam, sofőr leszek,
Amikor megnövekedek.

Tricikliztem én a járdán,
Füvön, kavicson és utcán,
Aszfalton és macskakövön,
A völgybe le, a dombon föl.

Egyszer nagyon elfáradtam,
Triciklimet jól eldugtam,
Egy bokorba belevittem,
Én meg melléje feküdtem.

Aztán hamar elaludtam,
Éhes nem, csak álmos voltam,
Később sokat keresgéltek,
Kiabálták a nevemet.

Este lett, amikor keltem,
Utcalámpáknak fényében,
Megvolt még a triciklim is,
De szépen korgott gyomrom is.

Akkor rögtön hazamentem,
Hisz én olyan éhes lettem,
Megláttak, úgy megörvendtek,
Megszidni is elfeledtek.

Aztán máskor jól megjártam,
Mert a parkban figuráztam,
Borultam a triciklivel,
Mert játszani nem volt kivel.

Addig-addig hülyéskedtem,
Két térdemet fölsértettem,
Mind a kettőn biza seb lett,
S kavicson a piros vérem.

Akkor sírva hazamentem,
Hogy balesetet szenvedtem,
Folyik vérem a térdemből,
Piros lábam, mind a kettő.

A sebemet bekötötték,
Triciklimet félretették,
Fájt a lábam, egyik, másik,
Üldögéltem én napestig.

Aztán mentem, panaszkodtam,
Diákoknak mind elmondtam
Azt, ahogy én pórul jártam,
Bekötve a térdem, lábam.

Alig vártam, meggyógyuljak,
Triciklimre fölpattanjak,
Újból járjam a vidéket,
Mert én ügyes sofőr leszek.

Azóta én jól megnőttem,
Meggyógyult a lábam, térdem,
De a seb helye megmaradt,
Emlékül az utókornak!

*triciklizni = triciklivel közlekedni
**tricikli = egy hagyományosan emberi erővel hajtott háromkerekű jármű, kerékpár

Dávid László,
2017. július 1.,
Marosszentgyörgy