Szent Igéknek tüzes szavai hullottak
Szószékről, s valami távoli világból.
A rekedt pap bűnbánó könyörgésére
Arctalan kórusból mondott álmos áment
Visszhangoztak szeplőtelen ódon falak,
Miközben az özvegy félénk csendre vágyott,
A fényfüzéres betlehem melegére,
S az ünnep elringató üzenetére,
Amit csak ő hallhat, amit csak ő kaphat,
De nem volt bátorsága ily nagyot kérni,
Sem a Hatalmastól, sem az Újszülöttől.
Hagyta, hogy kézen fogja hitetlen magány,
Hazakísérje komor fagyos éjszakán,
S a papírfüzérrel díszített fa alatt
Halk sóhajjal kicsomagolta fájdalmát.
“Az özvegy karácsonya” bejegyzéshez 4 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Sokan vagyunk akik csupán egy kis csendre vágynak. Gratulálok a nyereményhez!
Gratulálok a zsűrinyereményhez.
Szeretettel: Rita🌸
Szép, tiszta érzelmek vetülete ez a vers, gratulálok!
“a papírfüzérrel díszített fa alatt
Halk sóhajjal kicsomagolta fájdalmát.”
Meghatóan szép soraid tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita🌸