Később óvodába mentem

Később óvodába mentem,
Mert már négy éveske lettem,
Reggel nagymamám elkísért,
Jól szorítottam a kezét.

Otthonról mi elindultunk,
És sok utcán gyalogoltunk,
Emberek és kocsik között,
Amíg végül célhoz értünk.

A Román templom utcába,
Oda jártam óvodába,
Ahol sok mindent tanultam,
Pajtásokkal játszadoztam.

Legjobban én azt szerettem,
Mikor jött a német lecke,
Legkönnyebben úgy tanultunk,
Hogy mi mindent gyakoroltunk.

Emlékszem, hogy reggeliztünk,
És németül ismételtünk,
Csésze, tea és szalámi,
Kenyér, lekvár, vajas kifli.

Kiskanál, tányér meg villa,
Jó étvágyat és szalvéta,
Úgy szerettem, mind megettem,
Az ételt, mit elém tettek.

Hazafelé ismételtünk,
Elsoroltuk, amit ettünk,
És mire mi hazaértünk,
Németül egy jót csevegtünk.

Aztán nagy baj történt egyszer,
Óvodába felejtettek,
Nagymamám kint állt a sorban,
Keresztmamám meg munkában.

Édesanyám is dolgozott,
Lacika meg szomorkodott,
Szomszéd néni sem vitt haza,
Mikor ment a kislányával.

Óvónénik mind elmentek,
Engem félig öltöztettek,
Bundás nadrág, bélelt csizma,
Mert odakint tél volt, biza.

Nekem takarító néni
Mondogatta: nem kell félni,
Mert mindjárt utánam jönnek,
És engem is hazavisznek.

De ez engem nem vigasztalt,
Féltem, rettegtem és sírtam,
Könnyeimtől alig láttam,
Végül belepisikáltam…

Sötét volt már, téli este,
Keresztmamám eljött értem,
Én neki úgy megörvendtem,
Rögtön a nyakába szöktem.

Felöltöztünk, elindultunk,
A hidegben bandukoltunk,
Én meg dideregtem, fáztam
Pisis nadrágban, csizmában.

Kérdezte is keresztmamám,
Miért nem indultam haza ám,
Miért nem mentem Enikővel,
Szomszéd kislánnyal egyszerre.

Erre nem bírtam felelni,
És nem tudtam megérteni,
Miért kellett én ott maradjak,
És egyedül sírjak-ríjak.

Hisz még kicsi gyermek voltam,
Négy éves is alig múltam,
Úgy képzeltem, felnőtteknek
Nincs más dolguk, csak szeretnek.

Majd egy másik alkalommal,
Verőfényes szép tavasszal,
Éppen óvodában voltam,
És az udvaron ugráltam.

Zöld volt a fű és kék az ég,
A madarak csicseregték,
Jó a világ, de szép élni,
Pajtásokkal játszadozni.

Nagymamám jött énutánam,
Majd bementünk óvodába,
Levetettük a köténykém,
Összehajtottuk a végén.

A papucskám levetettük,
Zsákocskába beletettük,
Fogaskára akasztottuk,
Piros traktorkához tettük.

Fölhúztuk a cipőcskémet,
Fölvettük a mellénykémet,
Aztán egymást kézen fogtuk,
Többiektől elköszöntünk.

Nagymamámmal elindultunk,
De csak egy kicsikét mentünk,
Nemsokára befordultunk,
És egy furcsa helyre értünk.

Az óvoda mellett voltunk,
Román templomba bementünk,
Csodálatos délután volt,
Odakint a nap ragyogott.

De ott bent a szép templomban
Sorban égett a sok gyertya,
Sárga, hosszú, nagyon vékony,
A fényével elvarázsolt.

Rögtön eltátottam számat,
Azt hittem, hogy mennyországban
Vagyok ott most nagymamámmal,
Körülvéve angyalokkal.

Soha-soha nem feledem
Ezt a csodaszép élményem,
Mert ahányszor rágondolok,
Rögtön libabőrös vagyok!

Dávid László,
Marosszentgyörgy,
2017. november 3.

“Később óvodába mentem” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Hála istennek, vannak!

    Köszönöm szépen, kedves Rita!

    Szeretettel ölellek,
    Dávid Laci 😊🌸

Szólj hozzá!