Lent a völgyben

Lent a völgyben ébrednek a házak,
bíbor fényben festik át a tájat.
Lenge széllel ködfátyol elillan,
napfényben, előtte még megcsillan.

A nagy csendben derengő’ ablakok,
a reggel már tündököl, úgy ragyog.
A Nap aranyló fénye átölel,
az utca még üres, szelíd s csöndes.

Virágok illata száll, körbeleng,
a toronyóra üt, időt jelez.
Zárt ajtók mögött félelem köröz,
sajgó szívekben a bánat örök.

Zajos a világ, borzong’ a lélek,
sötét a táj, hol vannak a fények?
Halkuló léptek a néma utcán,
vihar dúl bennem, mert nincs fénysugár!