Az idő megállította…

Könny csordogál arcáról,
Folyó lesz a patakból…
Lelke sajdul, szíve lázad,
Szökne fájó mellkasából.

Teljes szívvel szerette,
Most egyedül maradt,
Hogy mondja el magának,
Minden szál elszakadt.

Hirtelen megállt az élet,
Megállt az óramutató,
Az idő megállította…
Bezárult az összes ajtó.

Megnyugtatni sebzett lelkét
Ezek után hogyan lehet?
Miben hitt, remélt, elveszett…

Párját többé nem lelé,
Ajka kedves mosolyát,
Ölelő, gyöngéd karját.

Szíve vadul kalapál,
Békére vajh, rátalál…

Szabadka, 2021. január 31. – Jurisin Szőke Margit
Férjem halálának 15. évfordulójára.

“Az idő megállította…” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Magdika!
    Nagyon szépen köszönöm a látogatásod versemnél, barmikor jössz nekem mindig öröm!
    Hálás szívvel köszönöm, hogy együttérzéssel olvastál!
    Most már jobban vagyok, minden rendben van (ami az eredményeket illeti), szívből köszönöm a jó kívánságaidat!
    Szeretettel: Margit 🥀🌺

  2. Kedves Margitka,

    Fájdalmasan szomorú versedet együttérzéssel olvastam.
    Mostanában kevés időt tudtam itt tölteni, csak most olvastam betegségedről.
    Szívből kívánok mielőbbi gyógyulást.
    Szeretettel:
    Magdi🌾💐

  3. Kedves Marika, elnézésed kérem, hogy ilyen sokáig nem jelentkeztem, egy műtéten vagyok túl, most már jobban érzem magam.
    Szívből köszönöm, hogy olvastál és együttérző szeretettel voltál!
    Szeretettel: Margit ❤️🌺

  4. Kedves Rita, szívből köszönöm, hogy olvastad versem, a kiemelést és a hozzáfűzött véleményed!
    Hálatelt szívvel köszönöm, hogy hű olvasóm vagy! ❤🙏

    Szeretettel: Margit 🌺

  5. “Párját többé nem lelé,
    Ajka kedves mosolyát,
    Ölelő, gyöngéd karját.”

    Fájdalmas veszteség.

    Szeretettel: Rita🌸

Szólj hozzá!