Bánatos hegedű húrját pengeti a szél,
szomorú dallama sok helyre elér.
A dallam, mely az ember szívébe mar,
nem kevesebbet, de egy érzelmet takar.
Búsan tekint lelkem a sötét tájra,
melyet az önkény szava bocsátott eme szürke homályba.
Talán a sötétet egyszer elárasztja a fény, minden szép lesz, s a természet újra életre kél.