Lehettem volna…

Lehettem volna árnyékban Napod,
Lehettem volna mindened,
ha hagyod.
Lehettem volna bársonyból párnád,
Lehettem volna gondoskodó mátkád.
Lehettem volna csókod a magányban,
Lehettem volna biztos a talánban…

Lehettem volna szomjúságban oázis,
Lehettem volna fehérben lojális.
Lehettem volna ágyadban örök öröm,
Lehettem volna…
ha múltad nem én örökölöm.

“Lehettem volna…” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves La Vie,

    a transzgenerációs elmélet alapján, ütősebb talán nem is lehetne.:)

  2. Az utolsó két sor nem egészen ütős, egyébként jó vers.

    Szeretettel:
    La Vie

Szólj hozzá!