„Tintába mártom tollamat”
József Attila
Az igazlelkű költő verset ír,
szépet, hogy megértsed és lelkesedj.
Én vágyból szőtt imát mondok neki,
igazat, hogy megértse: szeretem
Őt, aki meglát bennem jót, szépet,
ha szobám mélyén hangtalan sírok,
aki meglát bennem tükörképet,
ha templomtéren hangosan szidom,
aki mindenkor elesik mellém,
ha megrogyok roppant kereszt alatt,
s reám adja csendből szőtt köpenyét,
mert üvölteni sohasem szabad.
Isten lenne itt a főszerepló? A zárlat – számomra az utolsó két sor – nagyon szép!
Szeretettel:
La Vie
Szép!