álomvilág

álló nap csak azt meséled nekem, hogy
miről álmodsz éjszakánként,
szavaid nyomán álmaid életre kelnek, és
erőszakot tesz rajtam a képzeleted,
történeteket mesélsz nekem,
varázserővel rendelkező manókról,
szépségversenyeken induló,
parazsat evő boszorkányokról,
akik éjjel, amíg mi alszunk,
titokzatos jeleket karcolnak bőrünkbe,
megjelölve kit visznek el legközelebb,
tűzokádó 100 fejű sárkányról,
akinek a dance aerobic a hobbija,
azt állítod, hogy a tündér-királynő, aki
ezt a mesevilágot egyszemélyben irányítja,
napi 3 csomag cigarettát szív el, és
megiszik mellé még 2 liter bort is, ezáltal
egész nap mámorban és káromkodásban úszva
uralkodik mindenen, kivéve önmagát

az általad teremtett álomvilág,
olyannyira hétköznapivá lett, hogy
egy nap majd meglehet,
az illúzió leül mellém, és
rendel magának még egy felest

éjszakánként rajtam kívül
mindenki alszik vagy fejét
a párnába fúrva sír, esetleg
egy üveg nyakát szorongatva
menekül, kamaszkora
hagymázas lázálmaiba,
addig a csillagok odafent az égen,
kockáznak és nevetnek,
hozzá túl sok bort isznak,
de tudnod kell,
ez még is több, mint
egy szimpla játék,
másról szól az élet,
mint, hogy csak
egy bábu vagy, és
az istenek fentről
mindvégig figyelnek téged,
tudod és érzed ezt, agyadnak
abban a titkos kis szobájában,
amit még gyermekként rendeztél be,
ott van ez, ahol a mesék születnek