Kérkedő napfény gömbölyödik az ablakon
Radiátoron szárad komisz-kenyércsücsök.
Kihűlt teámra telepedik álmos vasárnap.
Magamra húzom az ágyat- melléd ülök.
Monoton ritmust rázva kelepel az eresz,
elengedte magát a bádog csatorna.
Őszi madártollat szorít egy rongydarab.
Esőn ázott kabát vasderes. Árokba dobva.
Mosolyt mérgez a meddő remény
Szép szavakból font kötél-hiány.
Ökölbe szorult gyűlölet a legfőbb erény
Hupikék álmok szepegnek. Mindenki vár…
Csendtörő sóhajjal sarjad fű, langymeleg.
Széllelbélelt madárilyesztő dohog,
Néma madarak átka szakad. Dalra kap rigó.
Kizöldülnek a zord hegyek: tavasz lobog.
Kedves Barna! Roppantul jó a versed,de miért akad meg a szem elsőnek azelipszilonoshibán, nem is számít, ha azt a rengeteg gyönyörű ,fura-fordulatos szóképet
olvasom , minden sorra jut, akár kettő is! Nem kritika,de jobb lenne: sarjad A fű….
dalra kap A rigó …. bocs!
Tiszt. egy dilettáns: Gusztáv
Igaz…ezt elírtam rendesen. Köszi az olvasást! Üdv:b
Szép versedhez gratulálok! De helyesen: madárijesztő!
Szeretettel:
Zsuzsa