Lányok, ha Ti nem lennétek
A természet, szép és mutatós épületek,
szobrok, hidak karcsúsága lenyűgöztek,
le leginkább a csinos lányok nevetése,
az impozáns negyvenesek megjelenése,
ahogy kissé emelt álla csokorba szedték
a mohó és kéjtől fűtött férfiak lihegését,
be régen volt, amikor forró volt a nadrág,
formás, kívánatos combok figyeltek ránk,
s igencsak megdolgozták kéjes fantáziánk,
s ahogy a lépéseiktől a kebel ütemre járt,
volt, aki asztalán feledte babaarca pírját,
s a körút forgatagában kacéran sétált,
mert a levegő megállt, s könnye csordogált
az örömtől, hogy ilyet láthat kora délután,
ekkor még azt sem tudtam mi fán terem
a nő, miként szóljak hozzá, érinthetem-e,
vagy olyanok, mint a földre száll angyalok,
csak egyforma a forma, s magas homlok?
fürtjeiket ahogy a szél pajkosan lobogtatja,
finom kagylóik kivillannak, izgatnak,
némelyeknek oly kicsi, mint egy ékszer,
amit ajakkal télen érinteni, s védeni kell,
hogy értse a felé röppenő ezernyi rebegések
kellemetes disszonancióját, s általa öröm érje,
mosoly vibráljon bájos, s pisze orra alatt,
s amíg láthatom szívem álmot dob horogra,
oly megejtő szépség lehet arca hajlatában,
s kis gödröcskéi szívem magához vonzza,
s rabbá tett finom kelleme, kecses járása,
ám csókjaink nem egyesítheti a testet s lelket.
lányok, ha Ti nem lennétek,
leállna a föld fogaskereke,
létnek nem lenne jövőképe,
magzat és őrületes szerelem.
2022.02.16.