Pista bácsi nyakába vesz

Egyszer egy szép nyári napon
Pista bácsival indultam
Le a lépcsőn, ki a házból,
Föl a fák között szép sorban.

Horia, majd Cloșca utcán,
Erdészet palotájánál,
Kifelé a házak előtt,
Majd végül a kertek mögött.

Lupán-kertbe mi bementünk,
Gazdája már régen „eltűnt”,
De megmaradt a csodás kert,
Fák, bokrok, virágok, füvek.

Oly jó volt itt sétálgatni,
A zöld fűben mendegélni,
Bámulni szép virágokat,
A bokrokat és a fákat.

Mikor innen mi kiléptünk,
Egy kis dombocskára értünk,
Mely ott volt az erdők között,
Világ végén, dombok mögött.

Néha csönd volt, máskor nagy zaj,
Néha senki, máskor ricsaj,
Sok-sok ember, versenykocsi,
Go-kart és autós rali.

Itt volt a pionírháznak
Egy kisebb versenypályája,
Itt raliztak fiatalok,
Felnőttek és pionírok.

Néha a versenyt megnéztük,
Aztán visszafelé mentünk,
Le a Lupán-kerten végig,
Hogy ebédre hazaérjünk.

Máskor viszont uzsonnáztunk,
Szendvicset tízóraiztunk,
A kulacsból vizet ittunk,
Pihentünk és tovább mentünk.

Nekem a pocakom megtelt,
Menni bírtam, de nehezen,
Mert utunk messze vezetett,
Pista bácsi nyakába vett.

Nagybácsikám hátizsákja
A két vállát meg-meghúzta,
Én csücsültem a nyakában,
Így bámultam a világba.

Bácsikám fogta két lábam,
Úgy lépkedett gyors iramban,
Tovább mentünk mi fölfele,
Kanyarogtunk egy ösvényen.

Onnan fentről minden más volt,
A virágok, fák és bokrok,
És madarak csicseregtek
A csodás meleg napfényben.

Végül elértünk egy úthoz,
Megállóba, épp a buszhoz,
De megvártuk, amíg elment,
Pojánába igyekezett.

Kint voltunk egy másik dombon,
Brassó közelében, tudom,
Fönt jártunk egy szép-szép helyen,
Aminek Warthe a neve.

Csodás tisztás fenyőfákkal,
Bokrokkal és virágokkal,
Meg egy régi építménnyel,
Fehér bástya, ez a neve.

A tisztáson pihengettünk,
Fehér bástyát meg-megnéztük,
Majd megcsodáltuk a várost,
Brassó egy részét láttuk most.

Alattunk volt az óváros,
Fekete templom és várrom,
Körbe bástyák, régi falak,
Emberek, buszok és házak.

Láttuk régi Tanácsházat,
Nagy-nagy teret, galambokat,
Szemben velünk Cenk magaslott,
Mint egy kis hegy, tornyosult ott.

Ettünk, ittunk, nézelődtünk,
Majd hazafelé indultunk,
Befelé egy más erdőbe,
Lefelé egy nagy ösvényen.

Leértünk egy kis patakhoz
És a régi városfalhoz,
Amit a szászok emeltek,
Hogy védjék a területet.

Egy iskola volt soron most,
Ahol Pista bácsi tanult,
Amikor még ő volt gyermek,
Én meg angyal a mennyekben.

Elmentünk a könyvtár előtt,
Majd egy házhoz, nemrég épült,
Aztán újra egy ösvényen,
Rövid úton mentünk éppen.

Házak közt leereszkedtünk,
Majd a mi utcánkba értünk,
Nem kellett sok, otthon voltunk,
Megpihentünk és jóllaktunk.

Dávid László,
Marosszentgyörgy
2017. november 30.

Szólj hozzá!