Végtelen csáb

Egyszer még talán…

Napnak ragyogó sugara ébresztett,
Cirógatta arcom, hitet gerjesztett.
Parányi remény felcsillant szívemben,
Bálint napja…! – erősített hitemben.

Elmerengtem… behunytam szemeimet,
Hagytam, hadd játsszon velem a képzelet.
Itt állsz előttem, lágyan fogod kezem,
Ragyog szemed, szoríts kebledre engem!

Ne legyen múló pillanat, gyógyítja
Létsebeim, könnyeim felszárítja.
Szerelmünk lángját újra fellobbantja?

Csalóka a remény, mind csak délibáb,
Édes álom, nem való, végtelen csáb.
Azért sem adom fel! Egyszer még talán…

Szabadka, 2019. február 9. -Jurisin Szőke Margit

“Végtelen csáb” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Magdika!
    Szívből köszönöm, hogy olvastál, a dicséreted és a szeretetteljes gratulációdat!

    Sok szeretettel, üdvözlettel: Margit❤️🎋🌺

  2. Kedves Rita!
    Szívből köszönöm, hogy tetszéssel olvastad versem, a kiemelést és a hozzáfűzött véleményed!
    Mindig öröm a látogatásod, szeretettel köszönöm: Margit🌺

  3. Kedves Margitka!

    Sok szeretettel gratulálok szomorúságában is nagyon szép versedhez,
    Sok szeretettel.
    Magdi💐🌷

  4. “Csalóka a remény, mind csak délibáb,
    Édes álom, nem való, végtelen csáb.
    Azért sem adom fel! Egyszer még talán…”

    Tetszéssel olvastam a csalóka álmod, de azért a remény még megmaradt.

    Szeretettel: Rita🌷

Szólj hozzá!