Odafent hamvas kéken kacag az ég,
lenn a meleg réteket szárogat,
s jácintok illatát kergeti a szél,
színes szirmok húsába fény harap,
a rügyek, mint kabátgombok pattannak,
vetkezi minden a fagyos telet,
dér helyett fűszálon gyöngyöl a harmat,
és bimbók ülnek az ághegyeken,
zümmögve kereng az édes gyanta-szag,
katica ébred a mohapárnán,
kökénybokor kérgén levél, s dal fakad,
a pacsirta füttye messzire száll,
fészket rak a lombtalan szívek ágán
a tavasz, s virág nyílik az aortán.
Kedves Aida!
Hálásan köszönöm a szívet melengető szavakat!
Szeretettel: Éva
“színes szirmok húsába fény harap”
“fészket rak a lombtalan szívek ágán
a tavasz, s virág nyílik az aortán.”
Nagyon tetszettek. 😊Remekül írsz, gratulálok!
Hálával szívemben köszönöm drága Margit!
Ölellek: Éva
Gyönyörű a versed drága Évike!
Szeretettel gratulálok!
Margit
Hálásan köszönöm a szívmelengető szavakat kedves Zsuzsa!
Szeretettel: Éva 🌺
Hálásan köszönöm a kedves szavakat drága Rita!
Szeretettel: Éva🌼
De jó ilyen szép tavaszi verset olvasni!
Szeretettel:
Zsuzsa
“dér helyett fűszálon gyöngyöl a harmat,
és bimbók ülnek az ághegyeken,”
Tetszéssel és szeretettel olvastam gyönyörű tavaszi soraid.
Rita🌷