Tépett mackó…

Félelem könnycseppje gyermek rózsás arcán,
sírás fárasztotta, elgyengült lassacskán,
nem voltak még készen erre a rohamra –
ölében cipelte, vitte édesanyja,

pihent a kisember anyukája vállán,
apró hátizsákján megkopott szivárvány,
mackó bársonymancsa gyenge, csöpp kezében…
…lánctalpas rém tarolt háború hevében,

útszéli tegnapok megtiport gazában,
egyedül fekszik ott szenvedés sarában,
apró kéz markolta, aztán elengedte,
a semmi szélére, sírva elejtette,

elkallódott szőrmók feküdt a tócsában,
rossz helyen landolt egy háborús zónában…
…felnőttek világa annyira mostoha –
egymásra talán már nem találnak soha,

útszéli kóróban egy tépett plüssdarab,
mit egy vas-szörnyeteg, egy láncfog szétharap,
nemrég kiságyban ült a bársonyos tegnap,
minden ronggyá feslett, oly hirtelen, egy nap,

elveszett a gyermek selymes, plüss barátja,
megszeppent, siratta – talán sosem látja,
kis szíve érzi a kínzó ürességet –
tépett mackójával odalett egy élet…