Kelepce
Hosszú évszázadok küzdelme után –
egyszer majd kifordul sarkából a föld,
mert békebeli gazdagságát, telhetetlen élősködők
halálos karmai irtják …
az elfáradt hegyek csúcsain
csatát vívnak megrepedezett lemezei,
s lankák mélyén csend ássa a madárdal sírját.
Meghasadt magjának vermében –
lehullott csillagszemek kiégett fényű pillantása
fohászkodva néz vissza az égre,
s a lassan porladó időben az ésszerű szó
keresztre feszítve, s te térdelsz majd nyüszítve,
ha oxigénhiányos óceánok, s
párolgó tengerek mélyén, a korallvirágok
már nem nyílnak, s börtön bilincselt lábakkal
a fák a széllel együtt sírnak.
A közönybe fertőtlenített ember világában –
vaksággá sötétedett az értetlenség…
de ha eljön a nemlét kínja, s történelmed nem lesz ki írja,
szül e majd reményt a nap – teremtő szikra nélkül,
vagy rád zárja a sors az ajtaját, s ajándékba kapott
délibáb létedből kő – kövön nem marad,
ha a föld egyszer visszavág …
Cobblah Ilona
Rita kedves, köszönöm szépen a gratulációd
szeretettel Ilona
Szeretettel gratulálok a nyereményhez.
Rita🌷
Kedves Zsuzsa… reméljünk nem …köszönöm az olvasást
szeretettel Ilona
Kedves Rita köszönöm a figyelmet
Szeretettel Ilona
Apokaliptikus látomás, reméljük soha nem következik be, rajtunk múlik…
Szeretettel:
Zsuzsa
Riasztó sorok. Az ember, amig jólétben él, nem törődik azzal, hogy utána mi lesz.
Szeretettel: Rita🌷