Elegem van, egy rövid két szavas mondat, mégis többet mond annál mit vezetőink szólnak.
Elegem van, miért is kellene több, ha ez a jele annak, hogy az ember hiába küzd.
Vége van, egy ezeredév lezárult, elbuktak a jók s előre tört a gonosz.
Vége van, mi mindent megtettük mégis a hülyeség az mi uralkodik felettünk.
Hazugság, ez lett az erény, ez lett az új erkölcs nincs már több fény.
Hazugság, ez maradt a szentírás, mely egyetlen célja az univerzális sírás.
Elhalgattak, elhalgattak a harangok, eltűnt a sok ének melyek dalai reményt szórtak, ezen lábbal tiport népnek.
Elhalgattak, elhalgattak a harangok, elmentek Rómába, s vissza se jönnek hiszen minden hiába.
Szomorúság, az érzés mi bejárja lelkem, szomorú dallam szól s ezer sebből vérzik lelkem.
Szomorúság, csak ezt kaptam tőled, pedig mindenem neked ígértem, szolgáltam, s ezért semmit sem kértem.
Eltiportál, kinevettél, összetörtél.
Elhaltam, megszégyenültem, összeroskadtam.
Ne keress tovább, már messze járok, többe ne szólíts nevemen te magyar átok.