Erdő mélyén egyszer jártam,
Csodák csodáját találtam,
Varázslatos fákat láttam,
Gyönyörű virágok vártak.
Velem volt a szerelmem is,
Szerelmemnek testvére is,
Barátnője meg barátja,
Édi, Laci, Tádék, Zsuzsa.
Sétálgattunk, beszélgettünk,
És magunkat jól éreztük,
Fényképeztünk, tüzet raktunk,
Sütöttünk, ettünk és ittunk.
Játszódtunk, virágot szedtünk,
Csókolóztunk, nevetgéltünk,
Csodálatos a majális,
Varázslatos, szenzuális.
Dávid László,
Marosszentgyörgy,
2015. május 3.
Hálásan köszönöm, kedves Éva!
Mások voltak az emberek, más volt a világ, mások voltak a majálisok! Egyrészt.
Másrészt nemcsak fiatal voltam, hanem fülig szerelmes is, továbbá az volt az első majálisom,
amelyet felnőttként éltem meg, töltöttem el. Soha nem fogom elfelejteni, minden évben
ilyenkor az jut az eszembe!
Szeretettel, Laci 😊😇🌷
Amíg az ember fiatal kedves László mindent más szemmel lát, később valahogy már ez sem az igazi. Az is lehet, valóban jobb Majálisok voltak azok. Szeretettel: Éva