Mint bűnből fogant, bűnös lélek,
kiátkozott angyalként, keringünk eme a sötét homályban.
Akárcsak Ádám a tiltott gyümölcs által, istenek lettünk eme istentelen világban.
S Így állunk itt most kivetve, társadalmunk vékony peremén.
Megvetve, kitaszítva, csupán mert az beteges dogmákat megcsúfító gondolatok cikáznak tövis koronától ékelő fejünkben.
De, hogyan is lehetne boldog békét kívánó lényünk e beteg világon, hol erkölcs az ha megtagadja magát az ember, közben ránk átok száll a “bűnös” örömök közepette.
S mi mégis büszkén állunk, szent ügyünk szolgálatában,
S ellent szegülünk az igaz szót nem tűrő hamis prófétáknak.
Utunk a szenvedés az igazi passió,
mert nincsen megnyugvás,
hiszen eme sötétben csupán pislákol igaz fényünk.