Ámokfutó

Ámokfutó

Üstökösként kóborol az égen,
vándorként landol mások szívében,
bőrünkhöz simul naplementében,
szélmalmot hajszol gomolygó szélben.

Hidak pilléréből szakít vasat,
folyónak medréből épít tavat,
fogódzkodott rózsabogár hátán,
meg pápaszemes lepkén, de árván.

Rózsák szirmaiból nyert illatot,
erdő fáiból hasít falapot,
de arcán mégis a könnyek gyűlnek,
lassan harmattá válik e világ.

Antal Zsolt

“Ámokfutó” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Érdekes gondolataid tetszéssel olvastam, egyúttal gratulálok a zsűri nyereményhez is.

    Szeretettel: Rita💐

Szólj hozzá!