Az élet édes, bús szimfóniája

Egykor talán még copfja is volt,
meg vasalt masni, lila, illatos,
arcán ott virult a kedves mosoly,
ami eltakarta azt, mi komoly,
szeretet kísért állandó utadon,
körötted volt, rokon, barátok,
tanárok csiszolták szép kobakod,
érzelmeid kint nyílott az ablakon,
szépre, jóra nevelt a nagyanyó,
meséi voltak az estéli takarók,
párnádon volt a vicces álommanó,
belőled csodás hercegnőt varázsolt,
mosollyal gyógyított, ha fájt a fog,
ha olykor fiúk löktek az udvaron,
mamádnak táskád jelest is hozott,
boldogság fénye szemedben izzott,
előmeneteledben mindenki bízott,
mire felnőttél vers nyiladozott,
a szerelem veled ringatózott,
csillagok alatt a csók havazott,

szaladtak az gyors lábú évek,
álom sakkozik a reménnyel,
mielőtt fáradt hajód öbölbe érne,
betegség markol lábba, szívbe,
fárad a tested, nehezen nyelsz,
bárhogy is törekszel, nem nyersz,
hiába perlekedsz, hívod Istent,
gondjaidon csak magad segíthetsz,
ápold lelked, örülj minden szépnek,
pillanat varázsa feléd integet,
fogd, és szállj vele a fellegekbe,
hiszen családod ott van körötted,
örömmel kibélelik minden perced,
ilyen a zene, vagy ecset remeke,
sör mellett tánc a kedveseddel,
séta Balaton partján kettesben,
a sok boldog órát felidézve,
hiába ráncos a kezed, szemed,
belül örök fiatal marad szíved,
édes dallam öleli szép lelketek.

2022.06.24.