Csöndszagú éj

Csókot lehel arcomra a hűvös esti szél,
Aranysárga nap sugara nyugovóra tér.
Mintha az éjtől félne, minden elcsendesül,
Csak zabolátlan fuvallat, mi ellenszegül.

Csöndszagú, fagyos sötétség borul a tájra,
Árva madárfiók hajlékot keres mára.
Fénylő holdvilágban társam a kínzó magány,
Utamon kísér egy dérszínű felhőfoszlány.

“Csöndszagú éj” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Rita,
    köszönöm szépen a gratulációt. 🤗

  2. Csodálatosan szép képek, öröm olvasni! Gratulálok!

Szólj hozzá!